Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A SOLTI MÁRIA NEVE  PLÉBÁNIA

alkonyatban-a-templom.jpg

 Solt, mint hajdani mezőváros, már az Árpád korban rendelkezett Római Katolikus templommal. E templom romjait 2006. nyarán tárták fel a régészek a kettős sánccal védett Tételhegyen, melyen a történeti Solt lehetett valaha. A város az Árpád kortól a Kalocsa-Bácsi érsekséghez tartozott az 1500-as évek elejéig. Korabeli írások esperesi székhelyként is említik. A 16. sz. elején került a váci egyházmegyéhez. Egy 1510-ből való térképen jól láthatóan ábrázolták Solt templomát is. Az 1526. évi mohácsi csata után bekövetkező török hódítástól kezdve a katolikus papság egyre inkább utánpótlás nélkül maradt. A reformáció terjedésével aztán a 17. sz. elejére csaknem eltűnt. Solton is, akár más településen, református lelkészt szerződtettek, hogy legyen, aki keresztel és eltemeti a halottakat. Nekik az 1750-es évek elején készült el a mai szép templomuk. Ekkorra a katolikus templom már teljesen romokban volt. A solti hívek gondozását 1738-tól az izsáki plébánia látta el, 1766-tól pedig az újra alapított apostagi plébániának lett fíliája (leányegyháza)

 A Solton lakó birtokos családok és a hívek 1870.-ben a Szent Szűz tiszteletére kápolnát építettek. Ezt követően 1884. december 1-től, mint önálló lelkészség, 1889-től pedig „püspöki szabadadományozású” plébánia szerepel. E plébánia első önálló lelkésze Sárkány Pál volt. 1894-ben gróf Vécsey Karolina Valéria végrendeletében a birtokában lévő udvarházat a hozzá tartozó kerttel együtt a solti katolikus egyháznak adományozta, hosszú időre megoldva ezzel a plébánia gondját. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy közvetlen a kápolna megépítése előtt, szintén a solti birtokosok és hívek adományából katolikus iskolát és hozzá tanítói lakot építettek. Ezt 1914-ben az állam átvette. Az akkori kántortanító, Nagy Sándor volt, aki 40 éven át tanított itt. Ő igen nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett nemcsak a katolikusok, de az egész solti lakosság körében. Az iskola a szovjet megszállás alatt csak 1949-ig működhetett. Ekkor, a helyi tanács lefoglalta. Közel tíz éven át tároltak benne búzát és kukoricát. Valószínűleg ettől rongálódott úgy meg a szerkezete, hogy aztán 1980-ban egyik fala leomlott, majd lebontották.templom-mul-t-szazad-elejen.jpg

 Az iskolával egyidőben épült kápolnát 1904-ben templommá bővítették. A kápolna akkori oltárképe egy Mária       kép volt, melyet a gróf Nemes család adományozott az egyháznak. A kis épületben hat-hat pad volt elhelyezve. A kápolna fentebb említett templommá bővítése, a torony hozzáépítése, Sárkány Pál plébánosi szolgálata alatt történt. Ekkor kapott többek között orgonát is a templom. 1944-ben a Solti hídfőért folyó harcok során a toronysisakot golyók és aknaszilánkok lyuggatták. Több helyen az ablakot is és a falakat is törték. Ezek kijavítására az állam ’46-ban 10 000 forint újjáépítési segélyt adott. A segélyből dr. Papp Artúr plébános a tetőcserepeket cseréltette ki, a külső festést oldotta meg és az ablakokat üvegeztette be, mind a templomon, mind a plébánia lakon. A segély ezen munkák költségére nem volt elegendő, még 4000 forint összegű tartozás maradt fenn, melyet a következő plébános, Stolek Aladár fizetett ki a javítások kivitelezőinek.

A II. Vatikáni Zsinat határozata alapján 1967-ben kovácsoltvasból szembemiséző oltárt készült. Később ugyancsak kovácsoltvasból elkészült az ambóhoz való könyvtartó és a keresztkút. A legközelebbi nagyobb felújítás a solti szolgálatát 1975-1979.-ig ellátó Szálteleki János plébánossága alatt történt. Mint általában ekkor is a hívek adományai és az egyházmegyétől kapott támogatás fedezte a munkálatok költségeit. 1979. augusztus 1-től volt Solt plébánosa Csorba József, aki jelenleg az Állampusztai Orsz. BV Intézetnél börtönlelkész. Az ő szolgálata alatt kötötte meg Stolek Aladár azt a máig tisztázatlan alkut, melynek során a Nagyközségi Tanács birtokába került a Vécsey család által az egyházra hagyott kastély és parkja. A cserébe kapott jelenlegi plébánia épület a Martinovics tér 5. szám alatt található. Ennek értéke töredéke csak a ma könyvtárként működő kastélyna

 

Kép A költözés nehézségei már a Tiszakürtről Soltra helyezett Somogyi Ferenc atyára hárultak. Ferenc atya idejében ismét jelentős felújítások történtek, különösen a templombelsőt illetően. Ekkor vezették be a vezetékes gázt, amellyel a templom fűtését oldották meg. A mindenkivel kedves lelkipásztort és hitoktatóját, Terike nénit a hívek a szívükbe zárták. Húsz esztendő szolgálat után 82 évesen vonult nyugdíjba. Nyugdíjas éveit Soroksáron töltötte. 2007. február végén tért meg a Teremtőhöz. Kép

Elérkeztünk a plébánia jelenéhez. Azonban mielőtt erre rátérnénk, fontosnak tartom még, hogy a hitéletről néhány szóban megemlékezzünk. A nagy távolságok ellenére a Solt környéki tanyákon és ezek iskoláiban is létezett katolikus nevelés és hitélet. A plébánosok és segítőik rendszeresen látogatták az ott élő híveket. 1949-ben jöttek Soltra az Isteni Megváltó Leányai soproni ágából való nővérek: Marek Róza, Krajner Mária és Burián Teréz. Közülük az utóbbi maradt meg vállalt feladata mellett és éveken át segítette a plébános munkáját. Nagymajorban gróf Nemes Albert építtetett kápolnát. Lebontása után köveiből épült meg a börtönkápolna 2001-ben. A másik kis kápolnát ugyanő Kissolton, a későbbi Mezőgép területén emelte. Valaha két temetője is volt a solti katolikusoknak. Az egyik a hajdani Vécseyfalva területén, a mai Toldi M. utca végén volt, miután csaknem megtelt és egyre kevesebben temetkeztek ide, úgy 1980. körül megszűnt. A másik a református temető melletti ún. Közös Temető.

Az egyház gazdálkodása egykoron a földbirtokokon történt. A plébános 36, a kántor 16 kat. holdnyi jó aranykorona értékű földhaszonjövedelemmel bírt. Ez elég volt arra, hogy ne kelljen mindenért a hívek adományait kérni. A rendszerváltozás után ugyan az állam visszaadta az egyházi épületek egy részét, ám az ezek fenntartására szolgáló földbirtokok és egyéb létesítmények tulajdonjogi rendezése még nem történt meg!

 

 Kép 2004. augusztus 1-én került Soltra Czár Iván atya (szül: Szeged 1975, szentelték: Bácsalmás 1999), akit szeptember 5-én Dr. Bábel Balázs érsek úr ünnepélyes keretek közt iktatott be plébánosi hivatalába. Hála Istennek, ahogy korábban Feri atya, úgy Iván atya is azonnal számíthatott a hívek segítségére.

           Lelkipásztori elgondolásai között fontos szerepet kap az Istennel való élő kapcsolatba való meghívás, a gyermekeknek már óvódás koruktól megkezdett hitéleti nevelése, az összefogás, a kisközösségek létrejöttének segítése, a környékbeli települések híveinek egymásra találásának előmozdítása. Talán pont azért, mert Solt mellett Újsolt és Dunaegyháza plébánosa is egyben. Mennyire más ez, mint régen, amikor egy plébános egy településnek volt vezetője. Ezen kívül heti rendszerességgel tart kapcsolatot az apostagi Ladik közösség fiataljaival, havonta házas csoportot vezet. Misézik Solton, Dunaegyházán, Újsolton és Kissolton is. A lelkipásztori munkában nagy segítségére volt az első két évben Agócs Andrea hitoktató, szociálpedagógus és mentálhigiénés szakember, aki a segítőkész hívekkel és a lelkes fiatalokkal együtt a gyerekeknek Solton, Kép Dunaegyházán és Apostagon egyaránt szervezett programokat. Sok-sok templomi műsor, bálok szervezése, bábozás, kézműves foglalkozások, hittanos találkozó és akadályverseny, aszfaltrajzverseny, korrepetálás a gyermekek felzárkóztatásáért és a Mártonnap megszületése – megannyi maradandó élmény. Ezeket a programokat nagyon sok együttműködővel és támogatóval szerveztük meg. A fiatalok hittani ismereteinek elmélyítésére és barátságok kialakítási szándékával indítottuk útjára az ún. Navigálót – egy másfél éves képzést, amely Solt, Dunaegyháza, Apostag, Dunavecse bérmálkozóit fogta össze.

           Kép Iván atya érkezésekor ünnepeltük azt is, hogy újjáépült templomunk 100 éves lett. Épp ez adta az ötletet, hogy épületeinkkel is ideje törődnünk. Még abban az évben, 2004-ben elvégeztük 20 év után a plébánia belső festését (önkormányzati segítséggel), utána 2005-ben kialakítottunk a plébánián 2 közösségi termet mosdókkal, amely azóta a gyermekeknek, cserkészeknek és felnőtteknek egyaránt közösségi helyszínül szolgál. Szintén 2005-ban elvégeztük a templom szigetelését, a nyílászáróinak a cseréjét, az ún. galambmentesítést, a templom külső festését, a templomi villámhárító kiépítését, és új, akadálymentesített főbejárati lépcső megépítését. 2006-ban nekifogtunk a templomi sekrestye bővítésének, és egy gyóntatószoba kialakításának. Ebben az évben, 2007-ben pedig, miután már a külső munkálatok véget értek, új bútorzatot készíttetünk és megtörténik a sekrestye belső festése, és a járólapozás is. Nagyon hálásak vagyunk mindezekért és kérjük a Jó Istent, hogy segítse jövőbeni terveinket is akarata szerint.

    Kép  23 esztendő után, 2007. februárjában Iván atya kezdeményezésére, a hívek választása alapján, az előírásoknak megfelelően megalakult a hivatalos Egyházközségi Képviselő Testület.  Elnöke a plébános, világi elnöke a tagok titkos szavazásával: Hoffmann Ferenc, hivatalból tagja a kántor és a hitoktató, választott tagjai: ifj. Fazekas László, Garbaczné Madár Panni, Hoffmann Attila, Hoffmann Ferenc, Tóth Jánosné Jutka és Vácziné Kálvin Mária. A filiákból: Csernus Ferenc, Rácz György, Tóth Tibor. A megalakult tanácsadói testület reményeink szerint még élőbbé fogja tenni keresztény, katolikus életünket, hiszen az Egyházban pont ez a csodálatos, hogy „a test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test.” (1Kor 12, 12) Pont ezért a következő 5 esztendőben nagyban múlik ezeken a képviselőkön, hogy merre és hogyan haladnak közösségeink. A helyi egyházközség önfenntartó, tehát nem részesül semmilyen állami támogatásban. A hívek adományaiból fedezünk mindent: a mindennapi működés költségeit: a közüzemi díjakat, az irodai és a templomi anyagbeszerzéseket, javítási munkálatokat; különféle ifjúsági-, gyermek- és felnőttprogramok egyes kiadásait.

            Az Egyházközösség Képviselő Testülete köszönetét szeretné kifejezni mindazoknak, akik az elmúlt években anyagi áldozatukkal, sokszor nagylelkűségükről példát adva, megteremtették működésünk - az utóbbi időben nehéz - feltételeit. Az utóbbi években is sokat tanultunk. Rádöbbenhettünk arra, hogy Isten nemcsak a szeretet, a felszabadult öröm, a béke és maga az ÉLET, hanem Isten a feltétel nélküli elfogadás. „A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.„  (Izajás 42,3)

 

 Czár Iván plébános és ifj. Fazekas László egyházközségi képviselő

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.